Szeretettel vár Benneteket a Zöldspalettás!

Kóstoljátok meg a monori borokat, sétáljatok a Monori Pincefaluban, gyönyörködjetek a természetben, látogassátok meg a nyitott pincéket, ízleljétek meg a helyi kézműves termékeket, túrázzatok egy jót!

Gyertek és nézzétek meg a pincefalu országos és helyi rendezvényeit, legyen az bornapok, pincezene fesztivál, fröccsterasz, forralt boros kalandozások és még megannyi kiváló program.

A www.monoripincefalu.hu és a www.monor.hu oldalon nagyon sok infót megtaláltok.

EGY KIS MESÉLNIVALÓ

ÍGÉREM HOSSZÚ LESZ :)

Apai nagyapámhoz nyúlik vissza a történet, legalábbis én eddig tudom. Volt fent a Strázsa-hegyen egy pince, ahhoz szőlő. Járunk ki gyerekként, de legjobban a finom sárga homokot szerettük. Ástuk, túrtuk, vizeztük, mindenfélét építettünk belőle.  Nemhiába hívják az itteni borokat homoki boroknak. Nagyapám - id. Veres László - kezdeményezésére indult el a Strázsa-hegyi borverseny, ahol a saját boraival is versenyzett és helyezéseket is ért el.

Később a szüleimnek is lett saját pincéje, de apám már nem vette olyan komolyan ezt a boros dolgot. Volt azért egy-két sor szőlő, hogy legyen hol metszeni, szüreteléskor összejönni, beszélgetni, enni-inni, mulatozni. Szüretkor általában jó sokan összegyűltünk, család, rokonok, barátok. Édesanyám jókat főzött, majd amikor lett kinti kemence, akkor lett kuruc pecsenye és néha szénné égett kenyérlángos.

A valódi, kőkemény munka - vagyis maga a szüret - körülbelül néhány órán át tartott. Kamaszként én is besegítettem egy kicsit, fordultam egy-két puttonnyal, meg közben jó sok szőlőt ettem. Majd jött a darálás, préselés, amiről - nem tudom, hogy hogyan - de csak lett még fénykép is.

Tizenévesen apám kivitt időnkét metszeni a szőlőbe. Nem tudom, hogy honnan vette hozzá a bátorságot.  Emlékszem a bennem lévő izgalomra, mert igazából metszeni senki sem tanított, de végül is tudtommal nagy kárt nem okoztam a szőlőben.

Édesapám mindig is a szívén viselte a Strázsa-hegy sorsát. Így lett itt aztán Szent Orbán szobor és Orbán tér, - amit kedves erdélyi barátunk, Tamás Károly faragott - mert a szőlőnek védőszentje is kell, hogy legyen. Majd lett a pincére festet életkép, melyen a "régi öregek" zenélnek, középen apai nagyapámmal.

Van egy anyai vonalam is - a "pilisi szőlő". Na ott már nem csak a mulatozásról szólt a szüret. Gyerekként persze oda is szerettem kijárni, sok homok, sok ásnivaló, jó kis napsütés. Mesélték, hogy egyszer a bátyámmal jó mély gödröt ástunk, - tuti az ő ötlete volt - elbújtunk benne, majd a nagyszüleink lázasan kerestek bennünket, de csak nagy sokára lettünk meg.

Ugyan néha besegítettünk a munkába, de - hála Istennek - igazán ez nem volt elvárás.

A húszas éveimben a pince elsősorban annyiban volt érdekes, hogy jó bulikat lehetett ott tartani. Persze szempontnak ez sem volt utolsó. Igazi hajnalig tartó szuper bulik voltak, anélkül, hogy bárkit zavartunk volna, és mennyivel biztonságosabb volt ez, mint Pestre járni.

Teltek az évek, felnőttünk, család lettünk, de igazán komolyan nem fordult meg a fejünkben, hogy saját pincénk is legyen. Édesapám sajnos időközben elhunyt, és talán valamikor az idő tájt, vagy egy kicsit előtte beszélgettünk arról, hogy jó lenne valami fent a hegyen. Egy pincécske, ahol majd a gyerekek tudnak egy jót bulizni. Vagy majd ahol öreg korunkban múlatjuk az időt. Na ezen persze jókat nevettünk.

Aztán valahogy mégis lett. És nagyon szeretjük. Hamar megfogalmazódott az ötlet, hogy csináljunk belőle szállást és a pince adottságai is alkalmasak voltak hozzá. Kb. három évig szépítgettük, építgettük, alakítgattunk. Van még mit csinálni rajta, de bízunk benne, hogy így is tetszik. 

Terület és szőlő nincs hozzá. Szerencsére. Nem is értünk a borászathoz, igazi műkedvelők vagyunk. Nagyszerű, hozzáértő borászok és kiváló borok vannak a Strázsa-hegyen.

Péterffy András néhány évvel ezelőtt filmet készített a Monori Pincefaluról Gyöngyöt az embernek címmel, melyben édesapám is többször megszólal (A kezdőképen nem édesapám látható). Ha van egy kis időtök, nézzétek meg. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

Szeretettel várunk Benneteket!